Tivornya

Miért is (nem)jó inni...

Hááát, igen, ez egy érdekes dolog számomra. A szokásos havi életvitelemhez szükséges néha, hogy öntsek kicsit a garatra. Miért jó ez? Elsősorban kikapcsolódás. A rég nem látott barátok, az, hogy gyakorlatilag elfelejtek mindent magam körül, s csak annak a pár embernek élek, aki épp ott van. Beszélgetünk, miegymás, és akár 9 év ismeretség után is van új téma, hihetetlen. Pedig sokat voltunk már lent együtt...

Beszélgetünk, közben sörözünk, gyorsulnak a témaváltások, egyre több a mosolygás, majd röhögés, s már bele is feledkezünk magunkba, hirtelen újra a középiskolás kölyöknek érezzük magunkat, már-már körbenézünk, vannak-e zsaruk a környéken, nehogy megbüntessenek...Régi szép idők......

Vannak dolgok ráadásul, amik nem változnak. Akár 9 éve, most is gond, ha későn megyek haza, épp csak nem a szülőknek, hanem a páromnak tartozom "magyarázattal". Akár 9 éve, most is annyi "lőrét" tudok meginni, pedig ez régen...hát... becsületbeli ügy volt:) De legalább nem hitelbe iszunk, azért előnye is van a munkás életnek!

Közben azért fogy a sör, s egyre gyakrabban járunk a pulthoz, illetve a pult melletti illemhelységbe, még több sörért, hogy még több legyen a "szükség". A pupillák lassan, de bizosan tágulnak, a tekintetek egyre messzebbre mélyednek, pedig a kocsma még mindig csak 20 négyzetméteres. A mozdulatok kezdenek ülés közben is koordinálatlanná válni, s a szavakat is egyre nehezebb megformálni, de mégis, ki veszi ezt észre, ha egyszer mindenki ilyen állapotban van? A jókedvünk ellepi a környéket, már csak a százéves nagymamik nem hallják meg, ha vihogunk egyet.

Hiába, ha jókedve van az embernek, repül az idő. Záróra után, az utolsó buszok indulásai előtt még vált egy pár szót a kis csapat, amin jókat is röhögnek, bár ez a kívülálló (józan) szemlélő számára csak kimondhatatlan hörgésnek tetszik, néhány dülöngélő embertől.

Mindenki elindul haza. Újra egyedül vagyok, de az érzés jó, hogy újra összejöttünk, hogy újra jól éreztük magunkat. A busz számomra jelenleg egy Mercedes-el ér fel, a kényelme brilliáns, meg is halnék ha állni kéne, s ahogy ezen gondolkodom kb 1 gondolat/mp sebességgel, a fejem az ablakhoz koccan, s egy kicsit megszűnik a külső világ. (tegyük hozzá, a belső is...) Hála Istennek a megfelelő megállót mindig eltalálom, valahogy lekerülök a buszról, s hazafelé támolyogva megpróbálok kitalálni valami hülye dumát, mi történt útközben, de érzem, nem fog menni. Pedig idő lenne rá: az 1 gondolat/mp párosul az 1 csossz/mp-es villámgyors sebességgel. Hazaérvén szokásos történet, igazad van drágám, bocsánat drágám, én hibáztam drágám. S ilyenkor mindig szégyellem is magam, valóban igaza van, de én már csak ilyen félresikerült gyerek vagyok...AKKOR IS JÓ VOLT, ilyen gondolatok "cikáznak" alkoholtól megfáradt agyamban közvetlen elalvás előtt. Azért iszom még egy pohár vizet, másnaposság kerülendő, de még részegen is tudom, hogy ez legfeljebb egy szép álom, nemhogy megelőzés.

Reggel hihetelenül szarul vagyok. Fáj a hasam, hasogat a fejem, s abban a szent pillanatban megesküszöm, hogy soha többé nem iszok. Csomó pénzt is költöttem, hihetetlenül szenvedek, kinek jó ez? A tököm tele van magammal. Még a párommal is összevesztem. S ha egész nap így szenvedek? Gyorsan fejfájáscsillapítót keresek, behajítom, s elmegyek zuhanyozni. Hideg-meleg váltással kicsit megpezsegtetem a vérem, gyorsabban is szívódik fel az Advil Ultra... S miközben élvezkedve szinte érzem, ahogy múlik el a fejfájásom, eszembe jut a tegnap este, hogy mi és hogy történt, próbálom az új infókat eltárolni a tegnap még csak "gyorstárba"
tett memóriámból. De ennyi volt. Máskor legfeljebb a Gellért-hegyre megyünk sétálgatni, piázni sose.

A munkahelyre befelé már csak árnyéka van a reggeli hasogató fájásnak. Tompa vagyok, de egy KV ezt is elmulasztja. S hiányoznak a többiek. Jó volt tegnap, akárhonnan nézzük. S így, hogy lassan jobban vagyok, rebellis szándékaim újra előtörnek, s előkapom a telefont, s csak egy SMS-t írok ezzel a szöveggel:

"SZASZ CSÁVÓ, FASZA VOLT A TEGNAP ESTE. EGY HÉT MÚLVA UGYANOTT?"