World of Gothic

Ha mindenki úgy akarja, pénteken megjelenik kedvenc szerepjátékom folytatása, ugyanis piacra kerül a nagysikerű Gothic harmadik része. Remélem, hogy a trilógiává bővült játék igazolni fogja előzetes elvárásainkat, hiszen az első két rész hangulatát művészet lenne elrontani.

Pedig a megjelenéssel voltak gondok, ugyanis a sokszorosításra elküldött anyagról kiderült, hogy bődületes hibákat tartalmaz, így a játékkészítőknek vissza kellett hívni az elküldött projektet, és kijavítani a hibákat. Elméletileg a megjelenés napján ki is jön az első patch, ami kijavít még egy rakás kisebb hibát.

Többen jogosan feltehetnék a kérdést, hogy "mi is ez a Gothic-izé?" Aki ismeri az első két részt, annak gondolom nem kell bemutatnom, hogy miről is szól ez a történet. A játék tulajdonképpen egy külső nézetes 3D-s szerep- és akciójáték. Főhősünkkel be kell barangolni a játékteret, küldetéseket kell megoldani és ezek segítségével egyre jobban felfejleszteni a karakterünket. A történet szerintem nagyon jól kitalált, érdekes, és mindig tartogat valami izgalmat.

Természetesen ezek mellett harcolnunk is kell, hiszen jó néhány kóborló ork, sunyi tolvaj, és könyörtelen vadállat les bennünket, ahogyan egyedül barangolunk Khorinis szigetén. Amikor megállít valaki az elnéptelenedett erdőben, sohasem tudhatjuk, hogy segíteni akar, vagy az életünket és a pénzünket akarja-e. Bemehetünk Khorinis városába is, de ott sem fogadnak tárt karokkal bennünket, az elismerésért meg kell küzdeni keményen. Bármelyik szereplővel beszélgethetünk, gyakran tőlük kapjuk a küldetéseket és az információkat hozzá. Azonkívül így tehetünk szert barátokra, segítőkre is, akiknek fontos szerepük lesz a végigjátszásban.

Aki nem ismeri, annak pár szóban a sztori:

A játék Myrthana királyságában játszódik. A történet kezdetekor nehéz idők jártak a királyságban. Az orkok egyre erősebb támadásaival szemben egyre kevesebb lehetőség volt arra, hogy megfékezzék őket. Csak egyetlen fegyver állíthatta meg az egyre jobban előretörő hordáikat: az egyedül Khorinis szigetén bányászható ércből készült penge... Ezért Myrthana királya egy kétségbeesett lépésre szánta el magát: varázslóival egy mágikus kupolát emeltetett a bányák fölé, és minden bűnözőt arra kényszerített, hogy a bányákban dolgozzon. A kupola érdekesen működött: bemenni be lehetett, kijönni azonban már nem. A varázslók munkájába azonban hiba csúszott, és szörnyülködve tapasztalták, hogy a kupola az egész Bányavölgyet maga alá temette, a létrehozóikkal együtt...

A Gothic első részében főhősünket bedobják a kupola alá, mint fegyencet. Nem tudjuk ki ő, honnan jött, és hová tart. Mindössze annyit tudunk róla, hogy egy halálraítélt Tűzmágus megbízza, hogy vigyen el egy levelet a főmágus Xardasnak. Ez a rész csak a Bányavölgyben játszódik, a játék célja a kupola megszüntetése, ami hosszas küzdelmek árán sikerül is hősünknek. A történet háromféleképpen is végigjátszható, attól függően, hogy a völgyben melyik táborhoz csatlakozunk a három közül. Az első lehetőség a legrégebben megalakult Régi Tábor, ilyenkor az ércbáró Gomez emberei leszünk (Gomez később megkapja a magáét). A Régi Táborból kivált pár ember, akik a menekülést minél több érc összegyűjtéséből remélik, ők létrehozták az Új Tábort, ahol leginkább zsiványok tanyáznak. Illetve a harmadik hely a vízipipa-függő Szekta Tábor, ők szellemi energiákat vetnek be a szabadulásért, céljuk a Nagy Álmodó felébresztése.


Gothic 1 - Régi Tábor

A végén persze sikerül hősünknek elpusztítani a Nagy Álmodót, de ez nem várt következményekkel jár, ugyanis maga alá temeti a leomló Alvó temploma...

A második rész minden tekintetben túlszárnyalta az elsőt. A grafika szerintem mesésre sikerült, a bejárható rész kétszer akkora lett. A kupola leomlása után úgy tűnik, vége mindennek, de Xardas varázslónak sikerül megmenteni hitvány kis életünket, és egy varázslattal magához teleportálnia. Így kezdjük a folytatást, legyengülve és fegyverek nélkül. Itt - amellett, hogy vissza kell térnünk majd a Bányavölgybe, ahol a megmaradt emberek elbarikádozzák magukat az orkok támadása elől - egész Khorinis szigetét be kell járnunk. Persze az orkok mellett egy nagyobb veszély is feltűnik: váratlanul megjelennek a bivalyerős sárkányok, akik mindent felperzselnek maguk körül, a tehetetlen lovagokkal együtt. Közben feltűnnek a színen a titokzatos csuhás alakok is, akik minden egyes találkozáskor megátkoznak bennünket. A történet itt is több módon játszató végig.


Gothic 2 - Khorinis városa

És most itt a harmadik rész, ami az előzetesen kiszivárgott szösszenetek szerint nem lesz olyan jó, mint az első két rész. Állítólag a grafika nagyon szép, de mintha a többi dologra nem jutott volna idő. A küldetések állítólag összecsapottak, nem olyan jók, mint az elődökben. A bejártató térkép hatalmasra duzzadt. Lesz minden: városok, sivatag, hófödte táj, mocsár...

Pár kép a játékból:













A képeken látható, hogy a grafika nagyon szép, a növényzet az új SpeedTree rendszer szerint készült. Hogy ez mit takar, az majd kiderül, de az előzetes képek alapján szépnek tűnik.

Igazából már bizseregnek az ujjaim, hogy újból a kezembe vegyem harci kardomat, az Orkmészárlót és elinduljak Myrthana erdeibe, hogy megmutassam azoknak a rusnya dögöknek, hogy ki itt az úr...

Végezetül a személyes vonal:

Annak idején a munkatársamtól kértem valami jó játékot, ő hozta el a Gothic első részét, amiről én azt gondoltam, hogy tutira nem fog tetszeni. Elkezdtem játszani vele, és nem értettem, hogy már futkározom itt félórája, de fegyverem egy sincs... Aztán később kaján vigyororral az arcán felvilágosított, hogy már a második kanyarban lehet találni egy kezdetleges kardot (és tényleg!)...

Közben nagyon megszerettem a játékot, alig vártam, hogy elkezdhessem a második részét! Az új rész sem okozott csalódást, ezért már nagyon várom a harmadikat...

Az tetszett a legjobban benne, hogy a játék elején a "húzd meg magad öcsi" elvet követve mindenkit inkább el kell kerülni, semmi felesleges adok-kapokba nem szabad belemenni, mert akkor rövid időn belül elhalálozunk. Aztán később, ahogy megerősödünk, már nem lesznek ellenfeleink és egy laza kardcsapással küldjük a pokolba azokat, akiktől nem is olyan régen még rettegve menekültünk...

Persze addig még hosszú az út...