Gothic 3 - Tapasztalatok

Már egy ideje nyüstölöm ezt a nem mindennapi játékot, és szeretném megosztani mindenkivel a tapasztalataimat arról, hogy milyen is lett az utóbbi idők egyik legjobban várt szerepjátéka. Az előző Gothic-os blogomban már fejtegettem pár dolgot, de akkor még nagyon frissek voltak az élmények, azóta már jó pár gyöngyszemmel gazdagodott a repertoár.

Amikor elkezdtem játszani a Gothic 3-mal, egyszerre nyűgözött le és okozott csalódást. A játék az előző részek hagyományait követi, de sokkal jobb, összetettebb lett, mint az elődei. A grafikára nem lehet panasz, de szomorúan vettem tudomásul, hogy egy bivalyerős gép kell hozzá.

Egy idő után megszoktam, hogy néha bizony kicsit döcög a grafika (főleg városokban), de utána lett igazán élvezetes a játék! Egyszerűen árad a Gothic hangulat az egészből, nem is vitás.

Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy derék orkjaink - akiket elég rendesen kaszaboltunk a második részben - rátették a kezüket egész Myrthanára, gyakorlatilag a teljes kontinens az ő uralmuk alá került, rabszolgasorsra kárhoztatva ezzel az embereket.


A városokban nyüzsögnek az orkok

A második meglepetés az volt, hogy akárcsak a való életben, itt már mindenért fizetni kell. Tanáraink, akiktől eltanulhatunk különféle képességeket, elég rendesen megkérik az árát a tudásnak. A pénz előteremtése nem lesz nehéz feladat, úgy vettem észre, hogy a legnagyobb biznisz továbbra is a kereskedésben van.

Eleinte még küszködtem némi pénzhiánnyal, de később már nem volt ilyen problémám. A legnagyobb pénzkereseti forrás a megszerzett dolgok eladása a kereskedőknek. Elég sokat érnek a különféle fegyverek, én rengeteg pénzt kerestem azzal, hogy eladtam azokat, amelyeket a megölt ellenfelektől vettem el. Egy kopott másfélkezes kardot 4800 aranyért tudtam elpasszolni egy kereskedőnek. Az orkok fegyverei elég sokat érnek, amikor felszabadítottam Borús-fokot, elég jól megszedtem magamat utána és kész Krőzusként távoztam a városból.


A kereskedelem a legnagyobb pénzkereseti lehetőség

Célszerű megtanulni egy vadásztól a vadállatok, hüllők megnyúzását és a karmok, agyarak kiszedését. Erre nem sajnáltam a tapasztalati pontokat, egy sima varánból 400 aranyat lehet kinyerni így, és kb. feleannyiért lehet eladni. De egy farkasból, vagy egy vaddisznóból is ki lehet nyerni a prémjét, és őket nem is nehéz legyőzni, mert elég gyenge ellenfelek.

Borús-foknál az orkok fogságában van egy egykori lovag, Wenzel. Tőle kapunk majd egy küldetést, ami annyiból áll, hogy hozzuk vissza neki elveszett kardját. A hiányzó fegyver egy barlangban található Monterától délre, ezt érdemes korábban is megszerezni, mert alapból 80-as a sebzése, és ha megtanuljuk a penge fenését, akkor a 90-es sebzésű kardunk lesz a legerősebb elérhető fegyver egy jó darabig. A másik megoldás, hogy Trelisben megveszzük egy orktól a lángkardot, aminek 100-as a sebzése, de ez nálam lassította a játékot a lángnyelvek folyamatos animálása miatt.


Trelis vára, nem valami barátságosak a kapuőrők

Most jöttem rá, hogy az íjászat milyen hasznos tudás, az előző részekben ezt a fajta harcmodort nem igazán preferáltam. Ebben a részben némileg a vadászat és a harci tulajdonságok kapcsolatban vannak egymással, mert némelyik tulajdonságunk fejlesztéséhez szükséges magasabb vadászati tudás is. Érdemes jó íjásznak lenni, mert egy expresszvonat sebességével nekünk rontó vadállatot elég jól meglehet fékezni pár nyílvesszővel, és mire odaér hozzánk, felére csökken az életereje.

Ami még furcsa volt, hogy már a kezdetekkor is elég erősek vagyunk, gyakorlatilag egy ork már nem jelent veszélyt ránk, de későbbiek során, megfelelő taktikával, egy nagyobb létszámú ork csapatnak is nyugodt szívvel nekiugorhatunk. Nagyobb létszámú csapat ellen célszerű olyan helyen harcolni, ahol sok búvóhely, szikla van, ugyanis azok az ellenfelek, akik éppen nem támadnak minket, előszeretettel lövöldöznek ránk íjjal közben, ami elég káros lehet az egészségünkre nézve.

Ami nem tetszett annyira, hogy ha megharap egy farkas például, akkor gyors egymásutánjában legalább háromszor megteszi ugyanezt úgy, hogy a lehető legkisebb esélyem sincs arra, hogy védekezzem. Előfordult már, hogy egy sima farkas vagy vaddisznó megölt.


Érdekes dolgokra is bukkanhatunk, szó szerint egy fűbe harapott ragadozó csontjaira bukkantam

Nagyon tetszik, hogy a legyőzött ellenfelek tetemei ott maradnak a játéktéren, és minden belelőtt nyílvessző is látszik. Az olyan nyílvesszőket, amelyek célt tévesztettek, a harc után újból fel lehet venni.

Sok kritikát olvastam a játékról, hogy unalmasak a küldetések, de én nem osztom ezt a véleményt. Szerintem jól sikerültek, igaz többször is van olyan, hogy szabadítsuk meg a helyet az éhes farkasoktól például, de ezek nem rontanak a játékélményen.

A több helyen előforduló bugok viszont annál inkább! A legszembetűnőbbek a keselyűk voltak, amelyek kiterjesztett szárnyakkal, mozdulatlanul álldogáltak az út mellett, bár lehet csak a "vindózuk" fagyott le éppen akkor, amikor arra jártam. Ilyenkor a csodálatos, lefagyott keselyűnket minden szívfájdalom nélkül lekaszabolhatjuk. Ennél már csak az volt szebb, amikor tőlük néhány méterre újabb keselyűkbe botlottam, de ezek már mozogtak, igaz a szárnyuk és a fejük továbbra sem...


Csendélet - a lefagyott keselyű

Egy barlangi látogatásom alkalmával jöttem rá, hogy valahogy a falból kitámadó, láthatatlan tigris elleni harc sem éppen felemelő élmény...

Találkoztam még szekérrel, ami a földtől egy méterrel feljebb volt, tehénnel, amelyik egy másik hátán állt, de a legjobb mégis az volt, amikor meglátogattam egy ork feltárást, ahol egy nagy skorpió őrizte a bejáratot. Ahogy közelítettem felé, a dög bemozdult balra a fal felé, ahol az egyik pillanatban eltűnt. Mondom oké, legalább egy gonddal kevesebb. Aztán ahogy elértem azt a helyet ahol eltűnt, hirtelen megjelent mögöttem a semmiből, és mire észbe kaptam volna, megölt. Kedves...


Akrobatika tehén módra

Akárcsak az előző részben, továbbra is előfordulnak bosszantó sprite hibák (leginkább hegyoldalaknál) de ezek nem annyira szembetűnők. Néha amikor kicsit összesűrűsödnek a harcok, a program úgy dönt, hogy ennyi elég volt és szó nélkül kilép. Szerencsére azonban ez ritkán fordul elő.

A játék zenéje viszont fenomenális, de aki játszott az elődökkel, az ezen kevésbé lepődik meg. A zene elkészítésért olyan zenekarok működtek közre, mint a Corvus Corax, a Bochum Symphony Orchestra, vagy akár Lisbeth Scott, aki több neves hollywoodi produkcióban is szerepet vállalt.

Ahogy beléptem a Gothic világba furcsa volt, hogy az emberek szinte együtt élnek az orkokkal. Persze más választásuk nem igazán volt, mert ezek a rusnya dögök egyszerűen kényszerítették őket rá, hogy nekik dolgozzanak. Az előző részek elég jól belénk táplálták az orkok elleni gyűlöletet, így már a kezdetekkor tudtam, hogy nem leszek az orkok talpnyalója semmiképpen.

Borús-fok felszabadításával pedig eggyel biztosan nőtt az orkok ellen harcolók száma.