2010. március 11, csütörtök 10:22, Szilárd napja van.

Ooops, úgy tűnik nincs engedélyezve a javascript a böngésződben!
Kikapcsolt javascripttel le kell mondanod a kényelmi funkciókról, valamint nehezebb lesz a navigáció az siteon.

hirdetés »

Medal of Honor: Airborne

2007. szeptember 20. 14:48, Csütörtök, 5223 megtekintés

[...] Ekkor meghallottam a kiáltást: "Gránát"! Fegyverrel a kezemben baloldalra fordítottam a fejem, ahol éppen akkor gurult el lassan, komótosan egy kézigránát. Ösztönösen egy láda mögé ugrottam, majd pillanatokkal később egy óriási robbanást, majd egy fájdalmas sikolyt hallottam. A robbanás ereje engem is magával ragadott, talán egy pillanatra még az eszméletemet is elveszítettem. Ott feküdtem félig süketen-vakon, és a lassan elülő porban észrevettem a betóduló nácikat. A fegyverem a robbanásban kiesett a kezemből, így a mellettem fekvő halott társam kezéből kivettem a Springfieldet, hiszen neki már úgysem lesz rá szüksége, de az élőknek még jó szolgálatot tehet. Egy golyót löktem a csőbe, röviden céloztam, és meghúztam a ravaszt...

A legelső német katona egy fájdalmas kiáltás kíséretében a földre rogyott, de nem volt időm gyönyörködni munkám eredményében, mert jött a következő. Az ajtón beosonó katonát a vállán találtam el, ami fájdalmas volt ugyan, de nem halálos, így a katona felismerve a veszélyt, a fal mögé bújva viszonozta a tüzet. De a nácik csak egyre jöttek, az udvarról felhallatszó német nyelvű vezényszavak egyre hangosabbak lettek... Már-már azt hittem végem, amikor heves géppuskaropogást hallottam közvetlenül magam mellől. Megjött az erősítés... [...]

Akár ilyen, és ehhez hasonló akciókra is felkészülhetünk, ha elkezdünk játszani a közismert játék, a Medal Of Honor aktuális változatával. Az új rész az Airborne nevet kapta, és ennek megfelelően egy ejtőernyős alakulat bevetésein bizonyíthatjuk harci-, és túlélési képességeinket.

Sejthetitek, nem fognak unatkozni a fiúk, a rövid eligazítás után már kezdődhet is a rock 'n roll! Szerencsére a készítők nem követték el azt a hibát, hogy ejtőernyős létünkre a földről kezdjük el a missziókat, így minden küldetés úgy kezdődik, hogy egy légi járműből kell kiugrani. Az egyik pozitívummal rögtön itt találkoztam, mert gyakorlatilag a pálya bármely részén elkezdhetjük az akciót, csak rajtunk, és a navigálási képességünkön áll, hogy hol fogunk landolni. A biztonságos landolások helye zöld füsttel van megvilágítva, de ha vagyunk olyan elvetemültek, hogy éppen egy náci géppuskafészek közepéről akarjuk elkezdeni a küldetést, a bázison maradt ezredesünk nem fog összehúzott szemöldökkel nézni, mert mi nem tartjuk magunkat az eredeti haditervhez. Hadd szóljon!

Első pillanatban nem tudtam nem észrevenni, hogy ez a játék mennyire hasonlít a Call Of Duty-ra, de később rá kellett jönnöm, hogy a CoD ennek a nyomába sem ér! A Call Of Duty egy idő után már nem tartogatott semmi izgalmat számomra, eluntam az állandó lövöldözgetést, így a felénél abba is hagytam. Van valami azonban az Airborne-ban, ami miatt ezt aligha fogom abbahagyni, amíg végig nem játszom.

És tudjátok mi ez? A hangulat. Emberek, ez a játék bitang jó! A mozgásokat nagyon eltalálta a készítő gárda, akár saját karakterünkre, akár az ellenfélre gondolok. A rosszul kivitelezett landolás után térde esünk, majd a lassan feltápászkodó emberünknek kell pár másodperc idő, amíg kezébe veszi a fegyverét. A futás szintén nagyon jól néz ki, fegyverünket a mellünkhöz szorítva dülöngélünk jobbra-balra, akárcsak az életben. Az ellenfelek mozgása is jóra sikerült, a hídról leszédülő, vagy a fedezéket kereső katona, mind reális, és elhihető.