2008. május 6. 13:26, Kedd, 1710 megtekintés
Tegnap reggel munkába menet egyedül álltam a buszmegállóban, amikor a sors egy 60 körüli vak férfit vetett arra. A pálcájával a kerítést kopogtatva eljutott a buszmegállóig, ott megkérdeztem, hogy segíthetek-e, le akar-e ülni.
Megköszönte, és örült neki, hogy van valaki a megállóban. Elkezdtünk beszélgetni - aki ismer, tudja, hogy nem vagyok nagyon beszédes típus - de jelen esetben ez valahogy természetesnek hatott. Láttam rajta hogy tényleg vak, mert egyszer kiálltam az útpadkára, hogy lássam jön-e már valamelyik busz, de továbbra is arra beszélt, ahol előtte álltam.
Ami kicsit furcsa volt, amikor a csuklóján lévő óráról megmondta, hogy mennyi az idő.
Jó nagy számok voltak rajta, gondolom megnyomhatott valami gombot, amikor nem néztem oda, és rezeghetett, vagy nem tudom :o
Megjött a busz, az ami nekem kellett, neki viszont nem volt jó.
Elköszöntem. Azt mondtam, viszlát...
Nem válaszolt...
Egy lépés után már égett a pofám. Leesett. Gondolom neki is, csak már megszokta.
Ciki vagy bunkóság?
inkább a témájához de sebaj (;
Hát reflexből.
De a topic nevéhez kell kapcsolódnia!!! Én úgy gondolom, hogy a téma jó és én ahhoz írtam, vagy szerinted az élet apró dolgai= reflex szerű köszönés?
Ez rohadt érdekes, és igaz is, mert amikor ezt először láttam évekkel ezelőtt, egyből eltudtam olvasni. :)
Egy anlgaii etegyem ktuasátai szenirt nem szímát, melyin serenrodbn vnanak a bteük egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az eslõ és az ultosó bteük a hölyeükn lneegyek, A tböbi bteü lheet tljees összevabisszásagn, mgiés porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka, hogy nem ovallusk el mniednigyk bteüt mgaát, hneam a szót eszgébéen ltjáuk.
Nem volt bunkóság, ez olyan dolog, hogy az embernek akaratlanul is kicsúszik a száján. A másik embernek sem szabad az önsajnálatában annyira elmerülni, hogy ne vegye észre a segítő szándékot.
Velem olyasmi esett meg, hogy ültem a buszon, és felszállt egy vak bácsi, 3 sorral ültünk hátrébb az ajtótól és senki nem akarta átadni a helyét, hát gondoltam majd átadom én, barátnőm meg ott marad mellette. Felállok, vak emberünk ül le, ahová irányítottam, majd át akar huppanni szegény barátnőm ölébe. Elég érdekes szitu volt, de megoldottuk, mert mondtam, hogy a hölgy maga mellett mindjárt feláll, és akkor be tud ülni bentebb.
hátegen... de azóta kétszer is meggondolom kinek segítek és hogyan.... ilyen háláért lehetek én is igazán bunkó.. csak nem vagyok az :)
nekem van ilyen, hogy kiskorom óta csókolomot köszönök az idősebb embereknek. már anyám is rámszólt, hogy nyugodtan köszönhetnék 'jó napot' is, főleg ha az illető nem olyan vén :P
Ma a villamosmegállóban hasonló szitu, csak egy vak nőt támogatott egy 30 körüli fiatal csaj.
Elköszönt: Viszontlátásra!
Itt sem volt válasz. Csak előtte egy köszönöm.
Témához: Sztem sem nem ciki, sem nem bunkóság. Neked lett volna okod megsértődni, amiért nem viszonozták a köszönésed. Ennyi!
Szegény öreg néni nem is tudta, hogy ő a bunkó.:D Alapintelligencia, hogy lépcsőn le és fel is a férfi megy elöl, zárt helységbe szintén a férfi megy be először. Tudom szeretni amikor a bunkó oktat ki mást, nemre, korra való tekintet nélkül.
érdekes, én "felnőttként" szoktam rá a kézcsókra a nőknél, férfiaknál persze jónapot.
csuww helyzetét megértem, én is elagyalnék ilyenen, az sincs kizárva, hogy rosszul esett a vaknak, de hibásnak semmiképp sem nevezném magam az adott szituban.
Ezért lenne jó kicsinek lenni: csókolom :)
De szerintem észre sem vette, neki is ugyanolyan természetes lehet, talán ő is így köszön másoknak, csak a te köszönésed meg se hallotta, vagy te nem az övét a busz zajától.
A hibák kijavítására általában nem kapsz második esélyt. Megtörtént, tanultál belőle, nem lesz második lehetőség. Ennyi. :)
Sztem a visszhall is legalább annyira "geci", mint a viszlát. Ebből azt gondolhatja, hogy szánom.
Végül a "minden jót"-ra jutottam, de már a buszon voltam. Legközelebb, ha látom és beszélek vele, ezt fogom mondani.
Neked legalább örült. Mikor én segítettem a környéken lakó vak csávónak majdnem elküldött a halál faszára. :|
Nem gondolom, hogy bunkóság lenne, hiszen ez egy köszönésforma, arról nem tehetsz, hogy vak. Ez reflexszerűen jön az emberből.
- Ezt az írást cSuwwi nevű tagunk jegyzi