Vivicittá 2009

1984-ben az olaszok megunták, hogy történelmi városaik lassan túlzsúfoltak és lakhatatlanok lesznek, ezért létrehoztak egy azóta világhírűvé vált futóversenyt, amivel reményeik szerint ráébreszthetik az embereket a lakóhelyeik értékeire. Innen is a név: Vivicittá, azaz éljen a város! Már évek óta Magyarországon is rendeznek hasonló sporteseményeket, aminek az idei évtől én is rendszeres tagja leszek.

Idén Szegeden indult útjára a rendezvény, április negyedikén körülbelül ötezer ember indult útjára a startpisztoly eldördülése után a 3,4 km-es távnak. A szegedi versenyt követően másnap már Kaposváron folytatódott a sorozat. A somogyi megyeszékhelyen tegnap új rekord született, ugyanis 5334 futó nevezett a versenyre, amivel Kaposvár kiérdemelte "a vidék futófővárosa" címet. Soha ennyi ember nem indult még vidéki futóversenyen! Az igazsághoz hozzátartozik természetesen, hogy a versenyen nem indult az összes nevező.

Csodálatos tavaszi napsütés, és inkább májusra emlékeztető, 24 fokos, melegnek mondható hőmérséklet fogadta a sportolni vágyó embereket Kaposvár főterén, a Kossuth téren. Az idei megmérettetés annyiból is különleges lehetett számomra, hogy életemben először én is részt kívántam venni rajta, mintegy az eddigi tevékenységem megkoronázásaként és nem utolsó sorban erőfelmérés céljából.

A távot 3,2 kilométerben határozták meg a belvárosban, amiben több fránya emelkedő, és néhány lejtő is szerepelt. Az első 500 métert egyértelműen emelkedőn kellett megtenni, majd következett egy viszonylag egyenes egy kilométeres szakasz egy lejtővel a végén, ahol egy jobbkanyar után a táv legnehezebb emelkedője jött. Ezt leküzdve ismét egy jobbkanyar volt soron, és ennek abszolválásával ráfordultunk az 1300 méteres célegyenesre, ami a felétől lejtett egészen a célig.


A 3,2 km-es táv

Az előnevezés 500, a helyszíni nevezés 600 forintba került, ami szerintem kedvező, és ennyit igazán rászánhat bárki egy sporteseményre, nem fog ártani. A belépő tartalmazta a Vivicittás póló, négy darab biztosítótű, rajtszám és futás végi frissítő csoki árát is.

Az indulás előtt az aerobic bajnok Szentgyörgyi Rómeó mozgatta meg kicsit a tömeget, hiszen mindannyian tudjuk, egy futás előtt fontos a bemelegítés.

Mivel rutintalan voltam, ezért csak tíz perccel a rajt előtt foglaltam el a startvonal mögötti helyemet, de ekkora már hatalmas tömeg gyűlt össze a kordonnal elválasztott indulási zónában, heringek módjára préselődtünk össze a tömegben. Némi öröm az ürömben, hogy elnézve a többi társamat, nemcsak én érezhettem magam szardíniás-dobozban. Rutintalanságomnak köszönhetően legalább tíz-húsz méterrel a rajtvonal mögött kezdhettem el a versenyt, amit másodpercre pontosan 15:00-kor engedtek el, elindítva a nyitó-záró kapun a stoppert.

Az első pár métert csak sétálva lehetett megtenni a nagy tömeg miatt, de így is több mint egy perc eltelt legalább, amikor átértem a kapun, és megkezdhettem a távot. A célom a 20-25 perc közötti idő elérése, és a táv sétálás nélküli teljesítése volt.


Feszült várakozás az indulás előtt (kép: sonline.hu)